103 éves lett a barcsi Koós Ottó

Mészáros Károly őrnagy, érdekvédelmi részlegvezető emléklapot és a 170 éves Magyar Honvédséghez kapcsolódó ajándékcsomagot adott át a mai napig szellemileg és fizikailag is fitt hadastyán részére. Békei Koós Ottó 1915. december 3-án született Bécsben, 1938. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémiám. Első tiszti szolgálati helye a m. kir. Szent István 3. honvéd gyalogezrednél Székesfehérvárott volt, ahol a háború végéig szolgált. Harcolt a Keleti Megszálló Csoport részeként, megsebesült egy partizánharcban, majd a lábadozás után  az ezred közvetlen aknavető század parancsnoka lett. 11 évet és 25 napot töltött Szovjetunió szerte a különböző hadifogolytáborokban és börtönökben (Ungvár, Kurszk, Ufalei, Kistim, Cseljabinszk, Voronyezs, Brajnszk). Amikor a magyar kormány rendelkezésére bocsátották, először a nyíregyházi börtönbe, majd a Kozma utcai Gyűjtőfogházba került. 1956. október 8-án szabadult. A rendszerváltozásig a többi Ludovikás bajtársához hasonlóan megtűrt, ahogy Koós Ottó visszaemlékezésében írta „negyedrangú állampolgárként” élt, harminchárom évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végleg rehabilitálják. Rendfokozatát 1991. március 15-én kapta vissza, egyúttal őrnaggyá, később alezredessé léptették elő.
„Sokszor kérdem magamtól, hogy az átélt borzalmak és megaláztatások alatt ki és mi adott erőt ahhoz, hogy EMBER és MAGYAR tudtam mindvégig maradni. A gének és a neveltetés adta a fizikai erőt. Az Istenbe vetett hit adta a lelki erőt, ami a nagyon gyakori holtpontokon segített át. A fő támasz mindenekelőtt: „Az asszonyok asszonya, a feleségek felesége” volt.”