Amikor a barcsiak száz fáklyával vonultak be Kaposvárra…

1848-ban Mujzer József plébános szervezett fáklyás menetet a kaposvári Vármegyeházához és ő tűzte először a templom tornyára a nemzetiszín lobogót. Június 10-én a Pesti Hírlapban az alábbi tudósítás jelent meg Xantus János tollából:

„ A Dráva partján, Slavónia tőszomszédságában fekszik Barcs mezőváros. Ennek egy igen felvilágosodott és nemes érzelmű lelkésze van, kit Muyszer Józsefnek neveznek. Ezen férfiú már az absolút hatalom uralgási idejében, minden elkövetett népe felvilágosítására. A földészet, műipar, szorgalom voltak fejtegetéseinek legkedvesebb tárgyai.

Most pedig, midőn egész Európa és hazánk is szebb, szabadabb színt öltött fel, első volt, ki az egyház tornyára feltűzte a nemzeti lobogót és új állapotjoknak jótéteményeit. 

Különösen megemlíté nekik, miszerint olly megyének lakói, melyben a szabad föld és adózási egyenlőségek rég ismeretesek, olly megyének, melynek képviselői régóta küzdöttek a népjogok kivívásáért. Ez okból felhívta a népet, hogy Kaposvárra menjenek és köszönjék meg a megyének és követeinek buzgalmát s nemes törekvéseiket. Erről egyszersmind tudósította a megye elnökét is. Ez azonban letiltotta a menetet, és a lelkész szándékát rosszalta. 

Mind e mellett a lelkész nem állt el határozatától. 

A spectabilisek zavartól félvén a szigetvári nemzetőrséget is berendelték Kaposvárra.

És mi történt? Este 100 fáklyák világánál, a lelkész vezérlete alatt a barcsiak megjelentek a legnagyobb csendben, legszebb renddel. Mindenki meg volt lepetve a békés érett viseleten. Üdvözölték a megyét és üdvözölték követeit is. Madarásznak zászlójukat adták át mint egyetlen kincsüket. 

Az őrökre nem volt szükség, sőt ellenkezőleg a szigetiek tőnek zavart, szolgabíráikat el akarván kergetni.

A barcsiak és a derék lelkész felől csak dicséreteket lehetne hallani. A körünkben egy kapitány, pest megyei birtokosnak fia nagyon hadonászik. Az emlegeti, hogy katonáit rá fogja beszélni, hogy meg ne esküdjenek az alkotmányra, különben ő kivándorol más országba. Azt hisszük ilyen emberekben nem sokat vesztene a haza.”