Itt a téli napforduló

Az ősi kultúrákban a napot istenként tisztelték, amelynek ereje az évszakok forgásával váltakozott. A téli napforduló, december 21–22. körül, az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája volt. Ez az esemény a nap erejének fokozatos visszatérését jelképezte. Az emberek zöld növényekkel – például örökzöldekkel – díszítették otthonaikat, hogy megidézzék a természet újjáéledését, írta a sokszinuvidek.hu.

Ez a szokás Egyiptomban, Rómában és Észak-Európa számos részén elterjedt. Az örökzöldek az élet és a megújulás szimbólumai voltak, amelyeket a nap istenének tiszteletére használtak.
A fenyőfa, ahogy ma ismerjük, a 16. század Németországában jelent meg. A protestáns reformáció idején Luther Márton, a vallási reformer, állítólag gyertyákkal díszített egy fenyőfát, hogy szimbolizálja a csillagok ragyogását Jézus születésekor. Ez az új szokás egyre népszerűbbé vált a német területeken, mint a karácsony ünneplésének jelképe.
Napjainkban a karácsonyfa az ünnepi dekoráció központi eleme, és különböző hagyományokkal kapcsolódik össze szerte a világon. Bár a gyökerei pogány szokásokhoz vezethetők vissza, az évek során a kereszténység és a modern kultúra szimbólumává vált, amely összeköti a múlt tradícióit a jelen ünnepi szokásaival.