Otthon a gyermek - Hogyan alakítsuk ki az egészséges határokat?

Az iskolások már javában töltik a szünidőt, az ovisok egy része pedig kihagyja a nyári ovit, így újra megint szülői oltalom alá kerülnek a gyermekek. Táborokból táborokba, kirándulásból nyaralásba kerülnek a gyermekek, de idejük nagy részét szüleikkel töltik, már amelyik szülő megteheti, hogy otthon marad. Sokakban kérdésként merülhet fel, hogy ilyenkor vajon lehet-e engedni a hétköznapok kemény szabályaiból, lehet-e tovább fent a gyermek, ehet-e még édességet az esti órákban, meddig mehet el a pajtásokkal biciklizni. A szabályrendszerek lazulnak, a határokat kicsit kijjebb tolják a szülők, lazábbra fogják a gyeplőt. Na de meddig egészséges egy gyermeket korlátozni? Mennyire lehet engedni a szigorú szabályokból, és mennyire kell „magas kerítést építeni” a gyermekek köré. A szakember szerint az énhatárok kialakítása már csecsemő korban elkezdődik, azzal, hogy mennyit és milyen minőségben legyen az édesanya kisbabája mellett. Aztán a kisgyermek, a kamasz, a serdülőkor, amikorra pár határozott énhatárt kell a gyermekben kialakítani. Tóth Diána, okleveles pszichológus azt javasolja: egy olyan „kerítést” alkossunk meg gyermekeink életében, amely egy kis kapuval rendelkezik. Melyhez magának a gyermeknek van „kulcsa”, hogy ő maga dönthesse el, kit és mikor enged be rajta. A határok kialakítása fontos, és kell, hogy a gyermek egy idő után saját határait és korlátait tudja formálni és kialakítani. Az egészséges énhatárról és a szülők felelősségéről rögzített beszámolónkat hamarosan megtekinthetik a Barcsmédia online felületein.