Legeléshez szoktatás a szentesi nagyréten

Kozma-Bognár Tamás, a Duna Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őrétől kért tájékoztatást szerkesztőségünk, miután a téli szálláshely helyett Drávaszentesen, a nagyréten látni a gulyát. Vagy inkább mondjunk csordát, hisz mindennap hazajárnak? Kozma-Bognár Tamás elmondta, hogy valóban minden nap visszamennek szálláshelyükre a szürkemarhák. Sőt! Egyelőre már délben, hisz még szoktatják őket a legelőhöz, legeléshez.

Jelenleg 83 tehén alkotja az állományt, és azok 56 borja. Ez utóbbiak még ismerkednek a környezettel, és a táplálékszerzés új formájával, ezért nincs kint gulya egész nap. Azonban készülnek a nemzeti park munkatársai hosszabb kint tartózkodásra is. Ahogy Darányban a rackáknál, úgy Drávaszentesen is történt fejlesztés. Az idei évre a nagyrét teljes egészét bekerítették villanypásztorral. Korábban ennek egy részét már lekerekítették, ahol hétvégén pihentek a marhák, most az egész területtel megtörtént ez. Így csak itatni kell kijárni. Ilyenkor gémes kúthoz hajtják az állatokat, de a nap többi részében nincs szükség emberi erőforrásra a szürkemarháknál.
Kozma-Bognár Tamástól azt is megtudtuk, hogy a borjak addig maradnak a csordával, míg elérik a vágósúlyt, ekkor kezdődik az értékesítésük. magyar szürkemarha a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, mely ma főként turista látványosság, de évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaság egészében. A Duna Dráva Nemzeti Park az egyik legértékesebb géntartalék fajtánk miatt tartja, mert hazai kitenyésztésű, hazai tájhoz kötődik és ehhez adaptálódott száz évnél idősebb, kitenyésztett, nem keresztezett fajtatiszta állomány, amely a más hasonló fajtáktól is kellően elkülönült. Az Európai Bizottságnál a „magyar szürkemarha hús” oltalom alatt álló földrajzi jelzést kapott 2011-ben, épp ezért a szaporulatot értékesíti a nemzeti park is. Ez kb. szeptember, október környékén történik, mire 200-250 kg-osak lesznek a borjak.