Magasfeszültségen költenek a ragadozók

A műfészkekben fajgazdag a költés, a két oldalról zárt fészket szívesen lakja a kerecsensólyom, a vércse és a holló is. Mivel teteje is van, meleg napokon árnyékot találnak benne a fiókák. Ma már jellemzően gyöngykaviccsal bélelt fémdobozt használnak a szakemberek műfészeknek, de korábban a tejfölös vagy tejesládák is népszerűek voltak. Van olyan tejesláda, amely már húsz éve van fenn az E.ON egyik székesfehérvári oszlopán, és tökéletesen használható, idén például az év madara, a kerecsensólyom költ benne – idézi a közlemény Staudinger Istvánt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrét.
A sólyom hűséges a fészekhez, öt-hat oszlopköz eltéréssel néha másik ládába is belekölt, de mindig ugyanazon a területen marad.  A Fejér vármegyei kerecsensólyom-állomány a legnagyobb a Dunántúlon, a megyében lévő 55 ragadozómadár műfészekből tizenötben költ idén kerecsensólyompár.
A műfészkekben sokszor eredményesebb a költés, mint a természetes fészkekben, mert biztonságos és zavartalan fészkelőhelyet biztosítanak a madaraknak. Május és június folyamán a néhány hetes fiókák gyűrűzését a Nemzeti Parkok természetvédelmi őrei végzik az E.ON támogatásával. A vállalat szakemberei ilyenkor a távvezetéket először feszültségmentesítik, biztosítókötéllel felmásznak a 20-40 méter magasságban lévő fészkekig, óvatosan kiemelik és biztonságosan a földre juttatják a fiókákat, a gyűrűzést követően pedig visszahelyezik őket a fészkükbe.Gyűrűzéskor a madarak egyik lábára színes, távcsővel leolvasható gyűrű kerül, amely adatot szolgáltat a madár vonulásáról. A másik lábára helyezik föl az úgynevezett ornitológiai gyűrűt, ami nyilvántartja, egyedileg azonosítja a madarat.