Továbbra is számítanak Rózsás Mártonra

Felmentési idejét tölti, nyugdíjas éveire készül Rózsás Márton, a város többszörösen kitüntetett helytörténet-kutatója. Munkásságát nem csak szűkebb pátriájában ismerik el. Ezt tanúsítja az is, hogy számára megtisztelő módon Somogy kora neolitikus lelőhelyeinek, leletanyagának egy részét Kalicz Nándor  tudományos szaktekintéllyel közösen publikálhatta.

Rózsás Márton 1952-ben született Barcson, iparos családban. Iskolai tanulmányait is Barcson végezte, majd Kaposváron tett szakmunkás vizsgát. Jöttek az ÉPGÉP cégnél a lakatos évek, majd két év katonaság. Szülei könyvtárának könyveit bújta, s már kisgyerek kora óta foglakoztatta a helytörténet, régészeti leleteket gyűjtött, fényképezett Egyre jobban beleásta magát a Barcs történetébe. 1974-ben kezdte el Barcs és környéke régészeti topográfiájának elkészítését és vele a publikációs tevékenységet. 1978-ra komoly saját gyűjteménnyel, és több ezer történeti dokumentummal  rendelkezett.

Jelentős fordulatot hozott életében, hogy 1979-ben megalakult a Dráva Múzeum, melynek létrehozásában aktívan részt vett. A múzeum alapjait az általa behozott saját gyűjteménye adta. 1981-től, segédmunkatársként dolgozott, majd a képesítés megszerzése után restaurálni kezdte a gyűjtemény darabjait.

1989-től majd 2003-2004 között részt vett a barcsi török palánkvár feltárásában, 1995-2001 között a bajcsai (Zala megye) végvár ásatásain is dolgozott. Nemzetközi viszonylatban is egyedülálló a drávatamási bödönhajó feltárása. A bödönhajó létezésére 1992-ben hívta fel a figyelmet, amely Tóth János Attila vezetésével nemzetközi kutatási programmá teljesedett ki.

Helytörténeti és régészeti témákban mintegy száz kisebb, nagyobb publikációja jelent meg, helyi és megyei, valamint országos kiadványokban. Szakmai munkájának elismerését jelentette, hogy a Nemzeti Múzeum által kiadott  „A hódoltság régészeti kutatása”című kötetben 2002-ben egyedüli amatőrként jelenhetett meg  tanulmánya, angol nyelven.

Boldog és elégedett embernek tartja magát, akinek munkája a hobbija. Szeretné, ha a múzeum gyűjteménye megfelelő raktárakban kaphatna helyet idővel, hiszen a textíliák, a népviseletek különösen érzékenyek a páratartalomra.

Szülővárosa 1987-ben „Barcs fejlesztéséért”, 1993-ban „Barcs Városért” kitüntetésben részesítette, 2004-ben a nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a „Régészeti örökség megmentéséért” elismerést adott át részére. 2012-ben a magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat „Henlszmann Imre díjjal" ismerte el tevékenységét.

A nyugdíjas évekre készül - lelkileg. Idén szeptemberben tölti be 62. életévét, most már felmentési idejét tölti és 2015.március 20-án megy nyugdíjba. Segítségére azonban a továbbiakban is számítanak Barcson. A Művelődési Központ igazgatója biztosította arról, hogy szakmai tudására továbbra is számítanak. Mint mondta, így most lesz ideje a még fel nem dolgozott gyűjtemény rendszerezésére, levéltárak látogatására. Az aktivitás úgy tűnik marad, csak a forma lesz más. Talán ő is úgy jár - mint ahogy hallani egyes nyugdíjasoktól – hogy soha nem érnek rá semmire.

Elismeréssel szólt munkatársairól, akikkel egy nagyszerű csapatot képeztek, szinte egy család voltak. Marci helyét "tanítványa", Sándor Máté (egyetemet végzett és képzett közművelődési szakember) veszi át. Rózsás Márton így jelképesen ugyan átadja a stafétát, de mi (is) biztosak vagyunk benne, hogy a Dráva Múzeum névre keresztelt gyermekétől nem szakad el…

/P.R./